Kategóriák

agrár és élelmiszergazdaság
egészség és életmód
épített környezet
ipari és műszaki megoldások
kulturális örökség
sport
természeti környezet
turizmus

Sport kategória

Józsa Vendel fogathajtói munkássága
Lajosmizse N-18 Postagalamb Egyesület postagalambsport tevékenysége
Páldeák János fogathajtói életműve
Polyák Imre sportolói életműve
Szilágyi Jenő sportolói munkássága

Józsa Vendel fogathajtói munkássága


Józsa Vendel fogathajtói munkássága
Lajosmizsén született 1948. január 1-én. Szülei vidéken éltek, mezőgazdasággal foglalkoztak, lovakat tartottak. Itt tanult meg lovagolni 7 éves korában, általános iskolába is innen járt. Később beköltöztek Lajosmizsére. Kecskeméten végzett a Katona József Gimnáziumban, majd az ottani kertészeti főiskolára járt.
1968-ben kezdett dolgozni, mint gazdasági ügyintéző, a kecskeméti konzervgyárban.
1973-ban a lajosmizsei Kossuth Szakszövetkezetbe telepvezető lett, majd háztáji agronómus. 23 évet töltött a szövetkezetnél. Munkája elismeréseként Kiváló dolgozói cím és Miniszteri kitüntetésben részesült.
A szövetkezet megszűnése után fuvarozási és pénzügyi vállalkozóként dolgozott. Három gyermek édesapja.
Gyermekkorában a tanyán, majd középiskolás korában Bugacra járt barátaival lovagolni.
1978-ban vásárolt egy tanyát, ahol lovakkal foglalkozott a munkahely mellett. Rendszeresen járt fogatversenyekre, majd úgy döntött, hogy megpróbálja kettesfogathajtást. Amatőrként elindult a Tanyacsárda kupán, Felsőlajoson, ahol megtetszett neki a versenyzés. A következő évben már sok amatőr versenyt nyert meg az országban.
A magyar válogatott tagja lett 1994-ben, melynek keretin belül számtalan magyar versenyt nyert: Kerekegyháza, Izsák, Kisbér, Szilvásvárad, Fábiánsebestyén, Üllő, Létavértes, Szántódpuszta, Tiszakécske, illetve nemzetközi versenyeken: Bécs, Riezenbeck, Altusried, Nagyszalonta, Donauschingen, Szántódpuszta.
1994-től négyes fogattal kezdett versenyezni. A magyar válogatott tagjaként, kijutott a Hágai világbajnokságra, majd a továbbiakban sok nemzetközi versenyen szerepelt: Hága, Bécs, Rizenbeck, Sanktgallen, Altusried, Wolfsburg, Waragen, római világbajnokság.
Többszörös Derby győztesként megnyerte a Magyar Bajnokságot.
2004-ben vonult vissza a versenyzéstől, majd bírói és edzői jogosultságot szerzett.
A mai napig tart edzéseket, hétvégeken versenyekre jár a tanítványaival.

Fogatversenyző pályafutása 1984-2004-ig tartott.
Helyezései:
1984. Tanyacsárda kupa
1986. I. helyezés - Nagyszalonta
1987. II. helyezés - Bécsi kupa
1987. I. helyezés - Tanyacsárda kupa
1987. VI. helyezés - Riesenbeck (Németország)
1990. II. helyezés - Riesenbeck (Németország)
1992. Szántódpuszta EB.
1994-től a Magyar válogatott tagja
1994. Csapat V. helyezés - Den Haag (Hága, Hollandia)
1996. IV. helyezés Világkupa - Varagen (Belgium)
1996. IV. helyezés Világ kupa - Sankt Gallen (Svájc)
1996. I. helyezés Magyar Bajnokság - Szilvásvárad
1997. I. helyezés - Izsák Derby
1998. Csapat VI. helyezés Világ Bajnokság - Róma (Olaszország)
2000. Világkupa - Wolfsburg (Németország)

Kitüntetései
1996. Lajosmizse önkormányzat elismerő dicséret
1998. Bács-Kiskun Megye Sport Díj
2004. Miniszteri Elismerő Oklevél


Lajosmizse N-18 Postagalamb Egyesület postagalambsport tevékenysége


Lajosmizse N-18 Postagalamb Egyesület postagalambsport tevékenysége
Jeskó Sándor biztatására 1966. szeptember 10-én alakult meg a N-18 Lajosmizse postagalamb egyesület. Alapító tagok voltak: Melis József, Kiss József, Gyenes István, Szívós János, Szirmai József, Gajdácsi László, Lédeczi Kálmán, Móczó László, Tóth Miklós, Tóth János, Maráczi János, Goógl István, Csorba Gyula, Dobos Mihály, Veszelszki László, Terenyi Gábor, Szórád Péter. Az első versenyeket fiatal, és öreg galambokkal már akkor ősszel megkezdték, Dabasról röptették haza. A következő évben már eljutottak Pestig, ami kb. 65-70 km volt. Számos hazai ill. határon túli versenyen indultak, melyeken igazán szép eredményeket értek el. Godó Lajos egykori egyesületi tag tiszteletérére az Országos Programban 2012-től , hosszútávban: "Godó Lajos emlékverseny"”-t rendeznek Lajosmizse 100 km körzetében. Összesen 2016-ig 63 tagja volt az egyesületnek.



Páldeák János fogathajtói életműve


Páldeák János fogathajtói életműve
Páldeák János 1952-ben mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó szülők negyedik gyermekeként született Lajosmizsén, későbbiekben hat gyermekre bővült a család.
A család életében mindig fontos szerepet töltött be a ló. Édesapja a ceglédi Huszárezrednél szolgált a II. Világháború idején, illetve a mezőgazdasági munkákhoz is nélkülözhetetlen volt a ló. János gyermekkorától kezdve lovak mellett nőtt fel, mikor édesapja a földeken dolgozott a lovakkal, gyakran ő a lovak hátán ült.
Tanulmányait tanyasi iskolába kezdte, majd 10 éves korától Lajosmizsére járt iskolába. Ebben az időszakban alakult a Lajosmizsei Aranyhomok Szövetkezet, ezen belül alakult egy lovas torna csoport, melynek tagja lett.
Általános iskola után mezőgazdasági technikumot végzett Hódmezővásárhelyen. Ebben az időszakban díjugrató versenyeken szerepelt, melyeken szép eredményeket ért el.
Az iskola elvégzése után a Népfront Termelő Szövetkezetbe kezdett dolgozni, mint háztáji agronómus. Később vállalkozóként állattenyésztéssel foglalkozott. 1985-ben Kobza István vezetésével megalapították az Almavirág Lovasklubbot. Ennek keretin belül kezdett újra a lovakkal foglalkozni, valamint ekkor kezdődött a kettesfogathajtó pályafutása. Sok hazai és nemzetközi versenyen vett részt. Legnagyobb sikerének tartja, hogy kvalifikációt szerzett az 1993-as amerikai Gladstone-ban tartott Kettesfogathajtó Világbajnokságra (Fehér Mihály győri és Lázár Vilmos budapesti hajtókkal). A versenyen nem tudott részt venni, mivel nem sokkal előtte ellopták a versenylovait és mire visszakapta lovait, már elindult a csapat. Ettől kezdve a lovakat kiegészítve, négyesfogathajtóként dolgozott tovább. Egy év alatt nagyon szép sikereket ért el, hazai és külföldi versenyeken. 1995-ben befejezte sportpályafutását.
Helyezései:
1989. 2-es fogat CAI verseny III. helyezés - Thürnthal (Ausztria)
1989. 2-es fogat I. helyezés - München (Németország)
199?. 2-es fogat III. helyezés - Altusried (Ausztria)
1990. 2-es fogat I. helyezés - Bruck (Ausztria)
1991. CAI02 - Saumur (Franciaország)
1993. 2- es fogat Szántódpuszta
1994. Magyar Hajtóderby győztes 4-es fogathajtásban - Üllő
1994. Világbajnokság összetett 23. hely 4-es fogat - Hága (Hollandia)
1994. Magyar Bajnokság 4-es fogat öszetett II. helyezés - Szilvásvárad


Polyák Imre sportolói életműve


Polyák Imre sportolói életműve
Polyák Imre (Kecskemét, 1932. április 16. – Budapest, 2010. november 15.) olimpiai bajnok kötöttfogású birkózó, a Nemzet Sportolója.
A Polyák család Lajosmizsén élt. Édesapja iparos ember - gumiszerelő. Kilenc gyermeket nevelt (három fiú, hat lány.) Imre ötödik gyermekként a kádár mesterséget tanulta. Lajosmizse polgárai tisztelték a családot, 1955-ben az első vb győzelme után hintóval fogadták a vasútállomáson. Ekkor Imre már a kezdeti lajosmizsei birkózó pályafutás után a fővárosi Újpesti Dózsa versenyzője volt. 1951. március 25-től a BM dolgozója. 27 év szolgálat után megy nyugdíjba, ezredesi rangot kapott (igazgatási vonalon dolgozott.) Lajosmizse Város 2004-ben Díszpolgári címet adományozott neki.
A szívós erős alkatú ember (gyermekkorában az akkor halálos betegségnek számító maláriát élte túl) életének 78. évében 2010. november 15-én hunyt el. Hamvait a Szent István bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra. A birkózó sporttal az 1948. Londoni olimpia bajnoka a szintén kecskeméti születésű Bóbis Gyula példáján lelkesülve ismerkedett meg. Edzői Lajosmizsén Fózer Béla és Gajdácsi Béla voltak.
Eredményei:
Az Országos Bajnokságot 12 alkalommal nyerte meg 1952-től 1964-ig.
Világbajnokságok:
Karlsruhe 1955. 62 kg aranyérem
Budapest 1958. 62 kg aranyérem
Jokohama 1961. 67 kg ezüstérem
Toledó 1962. 63 kg aranyérem
Helsingborg 1963. 63 kg ezüstérem
Olimpiai szereplései:
Helsinki 1952. 60 kg ezüstérem
Melbourne 1956. 60 kg ezüstérem
Róma 1960. 62 kg ezüstérem
Tokió 1964. 63 kg aranyérem
Állami és sport kitüntetései:
Az év sportolója 1958 és 1962 években
Magyar Köztársaság Középkeresztje 1994.
Az Évszázad Birkózója címet kapta az MBSZ-től 2000.
A Nemzet Sportolója 2004.
A Magyar Olimpiai Bizottság Érdemrendje 2005.
Tagja lett a Magyar Halhatatlanok Klubjának.

Bács-Kiskun Megyei Értéktárba felvett érték


Szilágyi Jenő sportolói munkássága


Szilágyi Jenő sportolói munkássága fotó:http://olimpia.hu/champdata/details/id/25976/m/686
Szilágyi Jenő (Lajosmizse, 1910. október 22. - Budapest, 1992. január 24.) hosszútávfutó
Szilágyi Jenő Lajosmizsén született, Szilágyi László sütőmester és Kiss Mária gyermekeként. Édesapja a Bács megyei Madarason született tanítói, míg édesanyja egy nemesvisi, kisbirtokosi családból származott. A szülők 1900. október 2-án házasodtak össze Répcelakon, ahol Szilágyi László pékmesterként dolgozott. Első gyermekük, Mária Irma is itt született meg. Szilágyi Erzsébet születésekor (1904) már Budapesten találjuk a családot, míg 1908-ban már Lajosmizsén éltek, ugyanis ide született az idősebb fiú, László. Hogy meddig éltek Lajosmizsén, pontosan nem tudjuk, de Jenő születéséig (1910) biztosan. 1914-1915-ben rövidebb ideig Budapesten éltek, majd vissza költözött a család Lajosmizsére. Jenő itt végezte el a hat elemit, itt tanulta meg a sport általános alapismereteit. Szeretett futballozni, de elvették kedvét a focizástól.
1920-as évek végén Ceglédbercelen élt a család, Jenő itt ismerkedett meg az atlétikával, a Ceglédi Levente Sportegyesületben.
A Nemzeti Sport először egy 1927-es atlétikai versenyről tudósítva írta le Szilágyi Jenő nevét, ugyanis második lett 1500 méteren. 1930-ban a szenior mezei futóbajnokságon már országosan is felfigyeltek a tehetségére, amikor harmadik helyezést ért el; a Nemzeti Sport tudósítója a bajnokság meglepetésének nevezte Szilágyi bronzérmét.
1932-ben országos bajnok lett 5000 és 10000 méteren az MTK színeiben.
Az első atlétikai EB-t Torinóban rendezték 1934-ben, ahol Szilágyi 5. lett 10 000 méteren, egyéni csúcsot futva, majd 5 000 méteren 9. helyezést ért el. 1935-ben igazolt Szilágyi az MTK-tól a nagy rivális UTE-hoz.
Az 1936-os berlini olimpián 3000 méteres akadályfutásban 13. helyezést ért el, 5000 méteres síkfutásban 25. lett. Az olimpia után csapatot váltott.
1938-ban a Párizsban rendezette Európa Bajnokságon 4. lett 10 000 méteren.
1942 őszén 10 000 méteren világranglista-vezető lett.
A világháborúban besorozták katonának, majd amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946-ban szabadult. Pályafutását a Vasasban folytatta.
1949-ben elvégezte az edzőtanfolyamot majd a Testnevelési Főiskola hároméves tanfolyamát. Utolsó bajnokságát 41 évesen, 1951-ben nyerte. Megnősült, egy fia és egy lánya született.
Visszavonulása után több egyesületben (MEDOSZ, BVSC, Vasas Izzó, Vörös Meteor) is edzősködött, majd hosszabb ideig az Építők SC atlétikai szakosztályának technikai vezetője volt. 1992. január 24-én hunyt el Budapesten, a kistarcsai temetőben helyezték örök nyugalomra.
1993-ban mind a nyolc férfiversenyszámot egy-egy nagy bajnokról nevezték el az országos bajnokságon; Szilágyi Jenő a 3 000 méteres férfi akadályfutás emlékversenyének névadója lett.
Eredményei:
Az elmúlt század 30-as, 40-es éveinek kiváló távfutója, EB helyezett, világranglista vezető, 13-szoros csúcstartó hosszútávfutó volt. 25-ször nyert magyar bajnokságot, 32-szer volt a válogatott tagja.
Nyolcszor volt magyar bajnok 5000 méteren (1932, 1934, 1941, 1942, 1944, 1948-1950), tizenegyszer 10 000 méteren (1932, 1934, 1938-1940, 1942-1944; 1947-1949) és kétszer 3000 méteres akadályfutásnál (1940, 1941).
Életrajzot készített:
Végh László Flórián