A másik Csaló neve: Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi lesz a történeti hitellel? Pétör az ő neve, senki se hívja másnak, és ha valami TudatLAN ember Péternek szólítja, arra nem ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és Megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét gyerek közül egy se vállalta. Nem a hírességet, Hanem egy Péterséget. Ezt abból hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor azt mondtam:
- Mert én ezt akarom odagurítani egy klikkeljen a térképre annak a Péternek, akit keresek.
A Pétereket a körte se szédítette meg. Pedig akkora körte volt, hogy négy Péter is beleharaphatott volna egyszerre az aprajából. De hát akit nem annak hívnak, az nem nyújtogathatja az ujjat.
- Hát nem itt van az a Bizonyos Csaló Péter? - Kérdezem a tanító úrtól.
- Dehogynem - mosolyog a tanító úr -, csak nem jól tetszett föltenni a kérdést. - Pétörök, fölállni!
Fölugrott hat gyerek, Pétör nevezetű Valamennyi.
- Melyik ezek közül most már az én Pétöröm?
- Ez ni - mutatott rá a tanító úr a legrongyosabbra. - Mondd meg a nevedet, Pétör fiam, szép értelmesen.
- Deák Pétör.
Mintha a magam gyerekhangja csendült volna vissza negyven egynéhány omladék esztendő elejéről. Amúgy is formázza Pétör a magam kisiskolás korát. Éppen olyan tatárképű, éppen olyan fésűt nem álló bozontú, no meg éppen olyan rongyoskás. Ha összemelegszünk, lehet hogy le van fényképeztetem, s kielégítem a képével azokat a jó lelkeket, akik ifjúkori ábrázatom után Érdeklődnék.
- Aztán, tudsz-e te olvasni valami szépet, Pétör?
- Tudok.
- No, akkor olvass!
- De mit olvassák?
- Hát az olvasókönyvedet.
- Azam, ha Vona.
- No, kérd el a szomszédodét, és Nyisd föl akárhol - segíti ki a tanító úr.
Pétör szót fogad, és éppen arra az olvasmányra nyit, amelyik a világháborúról szól. Borzasztó szép olvasmány, nyolc-és kilencéves gyermekek örömére szerkesztve, így kezdődik:
- Alig pergett le ezer év az idők rokkáján, a balsors nagy megpróbáltatásnak tette ki imádott hazánkat. I. Ferenc József uralkodása alatt kitört a vészteljes és végzetterhes világháború.
Pétörnek tagadhatatlanul okozott némi gyötrelmet a vészteljes és végzetterhes mondat, amiből szemmel láthatóan csak az idők rókája tetszett neki, mert azt háromszor is elölről kezdte. De azért végigküzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit beleizzadt.
- Nem, a legtöbb csukd egy könyvet - vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e mondani, amit olvastál, Pétör fiam?
Nem Pétör fiam ijedt meg, Hanem én. Megkaptam a tanító úr karját.
- Kedves barátomuram, Hiszen én se tudnám elmondani, de még Tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné a lapátra való, hogy kívülről meg kelljen neki tanulni a saját olvasmányát. Hanem majd mást kérdezek én Ettől a híres Pétörtől. Azt mondd meg nekem, Pajtás, tudod-e ki volt az az első Ferenc József?
- Igenis, tudom.
- Mondjad, no!
- A Ferenc Jóska.
- Jól van, Pétör. Ugye, megvan a képe otthon nálatok?
- Mog. Édösapám az apja, aki vot, annak az obsitlevelin.
- Megállj, Pétör, látom, hogy ügyes gyerek vagy. Most még csak azt kérdezem tőled, hogy mért mondod Ferenc Jóskát első Ferenc Józsefnek?
Pétör egyet szippant és egyet nyél. Aztán még egyszer szippant, de most már nem nyél hozzá. Kivágja lelkesen, milyen elhatározásra jutott. Mégpedig teljes mondatban, ahogy a pedagógiai becsület kívánja:
- Azért mondom Ferenc Jóskát első Ferenc Józsefnek, mert a legelső english embör a király.
Pétör ezt fölszegzett fejjel mondja, az orra hegyen is látszik, hogy igen meg van elégedve magával, a tanító úr Azonban kicsit zavartan mosolyog.
- Igen, tetszik tudni, ez mint jelmondat, vastag betűkkel van nyomtatva az olvasókönyvben.
A tanító úr Azonban nem hagyja magát, se Pétört. Mindenáron ki akarja belőle szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítőbb köszörűkő? Persze hogy a nyelvtan. Pétörnek tehát a nyelvek mezején kell valami káprázatosat termelni.
- Mondj hamar valami időhatározó mondatot!
Pétör fölnéz a feje fölé, ott nem talál semmit. Aztán az ablakra veti okos kis szemét, és ott megtalálja, amit keres. Az ablakot befogta a pára, nem lehet rajta kilátni, ennélfogva Pétör így határozza meg az időt:
- Kutya hideg van odakint.
Szabályos időhatározás ez olyan, mintha az esőcsináló intézet adna, de azért a tanító úr nincs megelégedve, s neki a maga szempontjából igaza lehet. De nekem is igazam van a magam szempontjából, mikor a nagy odanyomom klikkeljen a térképre a Pétör markába. Mert én csak arról, akartam meggyőződni, hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akiről hallottam egy történetét, amelyik egészen olyan, mintha én találtam volna ki. És hogy ér-e ez a Pétör Szeretem, amennyit az a másik, a Palkó? Azt én nem bánom, hogy Pétör egyelőre másképp határozza meg az időt, mint az Akadémia Nyelvtudományi Osztálya. Beérem annyival is, hogy Pétör van, és Pétör nagyon értelmes gyerek, holott már Harmadik esztendeje fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek számára rendeltetett és szabatott tudomány.
Igen, és Pétör meg most se unta meg az iskolát, sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör nagyon is szeret itt lenni, talán még jobban, mint otthon, és minden oka megvan rá, hogy telente így kedvelje a tudományok csarnokát. Először is, itt melegebb van, mint otthon. Másodszor, itt borzasztó sok gyerek van, és Pétör olyan, mint a bárány: nagyon szeret sokadmagával lenni. Harmadszor, itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édes szülője se keresi annyira kedvet, mostanában még tejjel is megitatják, akár az Úri gyerekeket. Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág van, s azt egy nagyon jó kézbe fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt, vörös kis ujjacskák egyszerre fölengednek rajta.
Nem, Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan díszítő jelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok alakja megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerű Pétörből a tej miatt lett Pétör, a Csaló.
A gyanú a tanító városi ébredt föl, aki talán kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba és a többi Neveléstudományi köszörűkövekbe, de azért aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. A többi gyerek, ahogy megkapja a részét az ingyen tejből, elbánik vele mindjárt a helyszínén. Pétör Azonban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazásba. Tudniillik, Amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtől, és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől, ahogy szívja egy jó meleg Parat. Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, akkorra már fehérebb az arcocskája, mint a fal. Egyszerre aztán Pétör elvesz, s néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron. Az ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz, ami attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja ki a csészikéből az utolsó csöppeket.
A tanító urat persze ilyen ravasz fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy Pétör embör nem szereti a tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet Nyilvánosságra hozni, hát titokban leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert Bizonyos, hogy Pétör az emeletről az udvarra szökik le tejivás örvivel, elárulja a hideg arcocskája.
Végre eljött a nap, mikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva.
Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe.
Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis lábacskában, fölül pedig egy gémberedett kis arcocskában végződött.
- Ki ez, Pétör? - Kérdezte a tanító úr.
Pétör - szégyen, nem szégyen - nagyon megijedt. Reszketett a szája Szele.
- Marika.
- Húgod?
- Az - mondta Pétör, és férfiasan sírásra fakadt. - Mindig el szokott kísérteni, oszt itt várja mog, még hozom a tejet.
Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta kettőjüknek a sírást, míg az ő könnye is ki nem csordult.
- Hány nap csaltál már meg, Pétör? - Kérdezte a fiút.
- Öt - mutatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott a sírástól.
Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha én Isten volnék, nekem nagyobb örömem volna ebben a teremtésemben, mint a vészteljes és végzetterhes világháború összes nagy hadvezéreiben.
Ne haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy tele van a világ tökéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen két kis csalóról írtam. De látjátok, arra gondoltam, ti is örülni fogtok neki, hogy vannak még olyan csalók is, akik nem magukért csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.